A digital signage kifejezés talán legpontosabb megfelelője a „digitális tartalomszolgáltató rendszer”. Az ún. Out Of Home Advertising (az ember otthonán kívüli reklámozás) kategóriába tartozó, a legdinamikusabban fejlődő hirdetési felület.

Szöveges és dinamikus (kép, film, hang) tartalmakat jelenít meg egy elektronikus képernyőn. Leginkább a Point Of Sales (POS - az értékesítés helye) vagy a Point Of Purchase (POP - a vásárlás helye) típusú reklámfelületként használják, melynek lényege, hogy a szöveges és képi információk a legmegfelelőbb időben és a legjobb helyen válnak láthatóvá (például egy bolt területén vásárlási szituációban; egy recepciós pultnál információkereső helyzetben stb.). Az állandóan változó mozgóképek, információk, hangeffektek marketing szempontból hasznosabbak, eredményesebbek, mivel sokkal figyelemfelkeltőbbek a hagyományos állóképnél, vagy az egyszerű, nyomtatott szövegnél. Használata intenzíven növekszik, mert egyszerű a kezelése, automatikusan indítható, hosszú élettartamú, nincs mozgó alkatrésze és költséghatékony. A digital signage valójában nem (csak) egy kézzel fogható tárgy, hanem egy hardver és egy szoftver együttese. Egy elektronikus képernyő (legtöbbször LCD kijelző) mutatja az általunk választott tartalmat. A monitor mérete 5cm-től akár 106cm-ig is terjedhet.

A kijelzők elhelyezhetőek függőlegesen, mint a statikus papír plakátok, vagy vízszintesen, mint az otthoni televíziók, akár a kirakat üvegfelületei mögött, akár az ügyféltérben.

A vízszintesen elhelyezett kijelzők képernyőjét olykor több részre bontják – panel oldalsó statikus rész, ticker az alsó futósáv (nagyobbik oldalon média tartalmak, kisebbik oldalon sorszám/egyéb információk kijelzése, alsó információs futósávban pedig árfolyam információk, aktuális üzenetek).